EGY ÁTFOGÓ “GYÓGY”SZER AZ EGÉSZSÉGÜNK ÉRDEKÉBEN

A sót mindannyian ismerjük. Só nélkül unalmas, fantáziátlan, és élvezhetetlen az ételünk. A só ugyanakkor egy alapvető része testünknek, (6 %-át teszi ki) és fontos szerepe van az idegi ingerek elektromos vezetésében, a vér lúg-, és savháztartásának egyensúlyában. Máskor viszont az orvosaink, különösen idősebb korban, csökkentett sófogyasztást ajánlanak.
Van ebben bizonyos ellentmondás?

Átlagos étkezési só: egy “kilúgozott” maradék. A mindennapi étkezési só, egy radikális finomításon megy keresztül mielőtt az asztalunkra kerül. (hasonló finomításnak vetik alá a cukrot, a lisztet, az olajat is)

Különböző kémiai vegyületekkel kivonják belőle a nyomelemeket, és az ásványi sókat, csak a nátrium, és a klorid marad meg benne. A többi kivont alkotórészt a vegyiparban nyersanyagként hasznosítják. Nekünk ebből csak egy “kilúgozott“ valami marad, a nátriumklorid, vagyis a konyhasó.

Átlagban napi 20 gramm nátriumkloridot fogyasztunk, ebből napi 2 g-ra van szükségünk. Az ember veséje viszont csak napi 7 g nátriumklorid kiválasztására képes. Tehát a felesleges 11 g-tól meg kell valahogy szabaduljunk. Ez a maradék NaCl pedig vizet köt le a szervezetünkben, amit a sejtjeinkből von ki 1:23 arányban. Tehát 1/4 liter értékes sejtfolyadékunkat áldozzuk fel naponta arra, hogy ne haljunk meg nátriumklorid mérgezésben. Igy keletkezik a legtöbb civilizációs betegségünk, élén a magas vérnyomással, vesekővel, és az ízületeink elmeszesedésével.

Természetesen több tartozik egy kiegyensúlyozott, egészséges táplálkozáshoz, mint csak a természetes só, és az élő víz, de ez az alapja mindennek, hisz Földünkön minden élet a tengerben kezdődött. Vérünk nagyon hasonlít a tenger sós vizének összetételéhez, legalább is, ami a benne található 84 alkotóelemet illeti. Ezek azok az elemek, amelyek a szervezetünket is felépítik és jelen voltak az őstengerben is, ahonnan az élet ered.